Sokan emlékeztek Rexre… Ő volt az a kis öreg, akit annak idején szörnyű körülmények közül mentettünk társaival együtt.
Ketten egy sötét pincében éltek, a harmadik kutyus is bezárva, és Rex… ő egy fához volt kikötve.
A gazdi elhunyt, párja pedig – aki vak – maga kért segítséget, így sikerült a kutyusokat kimenteni.
Rex, Cézár és Kormos az állategészségügyi telepre kerültek, ahonnan a MÁOSZ elnökasszonyának kifejezett kérésére kerültek hozzánk – hogy végre szabadon, szeretetben élhessenek.
Rex már akkor is beteges volt, csípőproblémákkal küzdött, de boldogan élt nálunk.
Idipapi a mindene lett – mindenhová követte, és bár nehezen járt, a tekintetéből mindig sugárzott a hála és a szeretet. 
Ma reggel azonban Rex nem mozdult… csak feküdt, nem tudott lábra állni.
Idipapi azonnal felkapta, és vitte melegbe, majd mivel épp Jackobbal is orvoshoz indultunk, Rexet is az autóba tette.
Az orvosi vizsgálat eredménye lesújtó volt… Rex 15 éves, és a csípődiszplázia mellett gerincsérve is van.
Az orvos három napot adott neki.
Három nap intenzív kezelés, három nap remény, három nap küzdelem.
Ha három nap múlva csoda történik, és Rex újra fel tud állni, akkor túl lesz a nehezén.Ha nem… akkor el kell engednünk őt, mert soha nem engednénk, hogy fájdalmai legyenek, vagy méltatlanul érjen véget az élete.
De mi bízunk.
Mert Rex harcos.
Mert 15 év után végre szeretetben él.
És mert még mindig csóválja a farkát, ha meghallja idipapi hangját… 
Kérünk titeket, drukkoljatok Rexnek, hogy még egyszer, utoljára csoda történhessen vele.Ő is megérdemli.
