Tavaly előtt vettük észre, hogy ahogy egyre többen lettünk, a kutyusaink éjszaka gyakran megriasztják egymást. 

Egy apró mozdulat, egy nesz, és máris felriad több tucat kis lélek… a sötétben pedig nem mindig ismerik fel, hogy ki az, aki mellettük mozog.
Így ők sem tudtak igazán pihenni, és mi sem.
Ezért tavaly meghoztunk egy egyszerű, de szívből jövő döntést:
fent hagytuk a karácsonyi égősorokat egész évre. 

Esténként mindig felkapcsoltuk nekik, hogy ne legyenek sötétben, hogy lássák egymást, hogy nyugodtan hajthassák álomra a kis fejüket.
És működött. 
Csend, béke, nyugalom költözött a házba… olyan volt, mintha a fény nemcsak a helyiséget, hanem a lelküket is megmelegítette volna. 

Idénre azonban a tavalyi dekoráció fénye már nagyon elhalványult…
Így idipapi és idimami új égősorral lepték meg őket, hogy továbbra is nyugodt, biztonságos éjszakájuk legyen. 

Azóta megint békésen szuszognak, és olyan édesen alszanak, mint a gyerekek. Mert ők is azok…
A lyukói kemények — a mi gyermekeink. 
