Miután elbúcsúztunk Petráéktól, egy egészen különleges pillanat várt ránk… 
Be kellett ugranunk a Primrose Virágbolt -ba, mert egy anonimitását kérő támogatónk kifejezetten azt üzente: menjünk be, vár ránk valami.
Nem a mentettkéinknek…
Nekünk.
Idipapinak és Idimaminak 
Azt üzente: most ti jöttök… mert ti is megérdemlitek.
És ez annyira szíven ütött minket, hogy egy pillanatra szóhoz sem jutottunk.
Olyan valakitől kaptuk ezt a figyelmet, akinek még a nevét sem tudjuk – csak azt, hogy mérhetetlenül nagy a szíve 
A Primrose Virágboltnak pedig hálásan köszönjük, hogy megőrizték nekünk ezt a csomagot 
Hazahoztuk… és csendben, meghatódva bontottuk ki otthon.
Őszintén mondjuk: könnyekig hatott.
Mert ezek azok a pillanatok, amikor az elfáradt szívek is kapnak egy kis gyógyulást.
Amikor valaki észreveszi nem csak a munkát, hanem az embereket is mögötte.
És ez olyan erőt ad, amit szavakkal nehéz leírni 
Végtelen hálával köszönjük ezt a szeretetet 
Békés, meghitt, boldog új évet kívánunk mindenkinek 
Köszönjük, hogy vagytok… és hogy minket is láttok 
