Léna tegnap este már teli pocakkal, melegben, nyugodtan hajtotta álomra a fejét 
Bár minden hirtelen mozdulatra még összerezzen, és nem mindig érti a simogatást, az éjszakája csendes volt.
Nem fázott. Nem éhezett. Ivott. Pihent. Biztonságban volt. 
Ma reggel pedig már farokcsóválva fogadott minket 
Ahányszor bemegyünk hozzá, már most odajön, bújik, figyel…
Kezdi megérteni, hogy nem bántani akarjuk – csak szeretni 
Kapott egy csini kis ruhát is 
Nem lázas, ne aggódjatok!
Egyszerűen csak végre melegben van, és a kis teste most tanulja újra, milyen az, amikor jó
A sok-sok éven át hordozott rossz emlékek talán lassan elhalványulnak…
Léna egyre bátrabb, egyre érdeklődőbb, és már nem azt az iszonyú fájdalmat látjuk a szemében, amit az első napon 
Mintha már most egy picit „mosolyogna” ránk…
Naponta többször kap keveset enni, mert nagyon sovány, de szépen, fokozatosan erősödik 
Hétfőn – ha Toci műtétje rendben megvalósul – Léna-baba is velünk tart,
megmutatjuk őt az állatorvosainknak 
,
,előjegyezzük a daganatműtétjét,
és végre megkapja a 8 éve hiányzó veszettség elleni védőoltását is 
Nagyon hálásan köszönjük mindenkinek, aki már most hozzájárult Léna költségeihez.Szükség lesz rátok, mert ebben a hónapban három műtét vár ránk,
és februárban is további beavatkozások következnek.
Léna már nincs egyedül.És most először az életében: jó helyen van. 
„Ez nem megmentés volt – ez az utolsó pillanatban érkezett esély az életre. Léna már nem a múlt foglya, hanem a jövő reménye.” 
