Nem panaszkodott. Nem félt hangosan.
Csak nézett ránk azokkal a szemekkel, amelyek már túl sok mindent láttak…
A doktornénink megvizsgálta őt is, és tudtuk, hogy a 8 éve elmaradt veszettség elleni oltást most végre pótolnunk kell 
De ahogy tovább vizsgálta a „daganatát”, a levegő megváltozott…
Már indultunk volna az UH-ba, amikor belépett a doktorbácsi.
Ránézett Lénára… megérintette… és csak ennyit mondott:
„Jó ég…”
Abban a pillanatban megállt az idő.
És mi már tudtuk: Léna terhe sokkal nagyobb, mint amit eddig láttunk. 
Nem daganat volt.
Hanem egy óriási, évek alatt kialakult sérv.
Egy sérv, amelyben…
a vékonybelei helyezkednek el.
A hasában egy nagy lyuk tátong, ahonnan a belek lecsúsztak a sérvbe
Ez a csodálatos kislány éveken át a saját belső szerveit cipelte magával.
Minden lépésnél.
Minden mozdulatnál.
Csendben. Szó nélkül.
Ez nem fájdalom volt.
Ez évekig tartó szenvedés volt.
Egy lélek, akit magára hagytak… de nem tört meg.
Lénát „sürgősséggel”, jövő héten műtik.Nem várhatunk 
Addig is óvjuk, vigyázzuk, féltjük, mert szó szerint egy hajszálon múlik minden…
Szívférgesség-tesztje negatív lett 
És végre… 8 év után megkapta az első veszettség elleni oltását 
A kiskönyvében még a múltja neve szerepel.
Mi ezt kitakartuk.
Mert nálunk ő már LÉNA
És amikor kimondjuk ezt a nevet…
felnéz. Figyel. Bízik.
Hihetetlenül ügyes volt.
Hősiesen viselte az utazást, a rendelőt, a vizsgálatokat.
Nem sírt. Nem ellenkezett.
Csak tűrt… ahogy eddig is mindent az életben.
Léna egy HŐS.
Egy csendes harcos, aki túlélte azt, amit senkinek nem lenne szabad.
Most már nincs egyedül.
Most már vigyázunk rá.
És megígérjük neki:
soha többé nem kell fájdalomban élnie. 
