Még szombaton, miközben Idimami a Kocsonya Fesztiválon volt, kaptunk egy telefonhívást…
Azt mondták, hogy Lyukóban elütöttek egy kutyust, és sajnos már nem él. 
Bár jelezték, hogy késő, nem hagyott minket nyugodni a gondolat. Megkaptuk a pontos helyet, és hazafelé Idimami és a gyermekünk megálltak megnézni…
Sajnos igaz volt.
A kutyus már nem élt. 🐕🖤
És mintha ez nem lett volna elég…
Ma, amikor a rendőrségre indultunk, már eleve késésben voltunk – az út kellős közepén egy babakutyus teteme feküdt.
Még meleg volt… frissen üthették el.
És senki… senki nem volt képes arra, hogy legalább lehúzza az útról.
Ezt már nem tudtuk szó nélkül hagyni.
Idipapi kiszállt, óvatosan felvette, és letette a főútról, az árok mellé helyezte, hogy méltósággal lehessen majd elszállítani. 
Azonnal értesítettük a Miskolci Állategészségügyi Telep -et, akik már úton is voltak.
Hálásan köszönjük nekik a gyors és emberséges segítséget.
Nyugodjatok békében, drága kutyusok…Nem ezt érdemeltétek.
Nem az út közepét.
Nem a magányt.
Nem a felelőtlenséget.
És pontosan ezért mondjuk ki most hangosan:
Nem hallgatunk tovább. Minden egyes esetben feljelentést teszünk. Mert ártatlan életek vannak veszélyben a felelőtlen gazdák miatt.Ezért harcolunk.
Ezért járjuk a rendőrséget.
Ezért nem adjuk fel.
Köszönjük, hogy velünk vagytok.
Köszönjük, hogy együtt próbálunk változást elérni. 
