Amikor a kutyus már biztonságban volt, akkor tudatosult bennünk igazán valami… 
Az autót teljesen kiürítettük.
Nem volt nálunk box, nem volt póráz, semmi.
Hiszen egy találkozóra indultunk, ahol tudtuk, hogy szükség lesz az üres csomagtartóra.
Egy pillanatnyi csend… majd gyors döntés.
Mert tudtuk: náluk mindig van megoldás. És most sem csalódtunk.
Amikor meglátták a kislányt…
ők is dühösek voltak, megtörtek 

Nem kérdeztek, nem haboztak.
Ollót ragadtak, és levágták a nyakából azt a borzalmas, belenőtt valamit, ami már rég nem kellett volna, hogy ott legyen… 
Ezután gyorsan vettünk neki:
Mert tényleg: semmi nem volt nálunk.
Csak a szívünk… és az elhatározásunk.
Betettük a ketrecbe a rémült kislányt…
Nem értette, mi történik vele 
De csodával határos módon nyugodtan viselte az utazást 
Mintha érezte volna, hogy most már jó kezekben van.
hogy mindig mellettünk álltok, nem csak a könnyű napokon, hanem akkor is, amikor igazán nagy a baj 

Ez nem „csak” segítség – ez emberség, szív.
Ezután pedig indultunk tovább a találkozóra…
de az már egy újabb történet lesz.