Ismét szomorú hírt kell megosztanunk.
2 évvel ezelőtt két KÁJ jellegű kutyus került hozzánk.
A gazdáuk költözésre hivatkozva nem tudta magával vinni őket.
Nem voltak jó állapotban.
Az egyikük chip nélkül érkezett.
Akkor még volt helyünk.
És természetesen fogadtuk őket.
Ők voltak Mami és Picúr.
Anya és lánya. 
Már közel 8 évesen kerültek hozzánk.
Nem velünk nőttek fel.
Nem mi voltunk az első családjuk.
De az utolsók igen.
Szépen helyrejöttek.
Ivartalanítva lettek, oltásokat kaptak, minden szükséges ellátást megadtunk nekik.
Meghíztak, megerősödtek, és végre szabadon élhettek. 
Mami tavaly hirtelen ment el.
Idipapi próbálta újraéleszteni… de nem sikerült.
Idős volt már.
Picúr akkor nagyon elszomorodott.
Hiányzott neki az anyukája.
De aztán újra belekapaszkodott az életbe.
Élvezte a szabadságot, a napfényt, a simogatást.
A szívféreg tesztje pozitív lett.
Kikezeltük.
Mert nálunk nem a pénz számít, hanem az élet.
És most vasárnap reggel…
Picúr is elment.
Nem szenvedett.
Nem volt fájdalma.
Este még evett, ugatott.
Reggel Idipapi már csak az óljában találta meg, ahol imádott aludni.
Csendben elaludt.
Nagyon fáj.
Hiába nem velünk nőttek fel.
Hiába „csak” két évet kaptunk velük.
Az a két év az övék volt.
Biztonságban.
Szeretve.
Szabadon.
Most már újra együtt vannak.
Mami és Picúr.
Anya és lánya.
Mi pedig hálásak vagyunk, hogy az utolsó éveikben mi adhattunk nekik otthont.
Nyugodjatok békében, drágáink.
Sosem felejtünk el benneteket.
