El sem hisszük, de ma délután megcsörrent a telefon… 
Az egyik ismerős hívott bennünket, hogy a négy pici anyukája itt mászkál az utcában… kereste a kicsinyeit… 
Idipapi azonnal indult. Nem volt kérdés
Az ittlévőket gyorsan rábíztuk a gyermekünkre, és amint lehetett, Idimami is utánuk sietett,az ismerősünkkel együtt 
Picur azonban addigra továbbállt…
Az örök csavargó mama… aki mindig ment, amerre az élet sodorta.
Ekkor jött az igazi összefogás 
Az ismerős és a fia is velünk tartott.
A fiú volt az egyetlen, akiben Picur megbízott… 
És a csoda megtörtént…
Sikerült rátenni a pórázt.
A picik…
Ahogy újra meglátták a mamájukat… 
Az az öröm, az az összebújás… ezért érdemes csinálni.
Picur még nem érti, mi történik.
Nem érti, hogy most már nem kell élelem után kutatnia.
Nem kell küzdenie minden nap a túlélésért.
És nem kell többé újra és újra életet adnia úgy, hogy közben ő maga is veszélyben van.
Most már biztonságban van. 
A kis család újra együtt lehet.
És most szeretnénk valamit nagyon halkan, de határozottan kimondani…
Az ivartalanítás nem kegyetlenség
Az ivartalanítás felelősség
Esély arra, hogy ne szülessenek újabb Picurok az utcára
Esély arra, hogy ne kelljen újabb piciknek éhezni, fázni, eltűnni.
Ha tehetitek, kérünk benneteket, éljetek ezzel a lehetőséggel.
Egyetlen döntés életeket menthet.
Köszönjük mindenkinek, aki segített, aki szólt, aki velünk volt gondolatban.
Ma újra bebizonyosodott, hogy együtt csodákra vagyunk képesek. 
Hálás szívvel…
