Délelőtt éppen gyógyszereztünk, a betegeket külön láttuk el, amikor megszólalt a telefon 
Dávid Kása hívott minket, és csak ennyit kérdezett:
– Itthon vagytok?
Mosolyogva mondtuk:
– Persze… hol máshol lennénk? 
Erre jött a válasz:
– 15 perc és ott vagyunk, adományokat hoznánk.
Őszintén mondjuk: teljesen meglepődtünk.
Mire befejeztük a gyógyszerezést és elindultunk a kapuhoz… már négy-öt autó állt ott 
Csak kapkodtuk a fejünket…
Elkezdődött a kipakolás –
és mi csak álltunk, könnyes szemmel 
Több száz kiló táp a mentettjeinknek kutyaház, kötszerek, pokrócok, rengeteg hasznos, létfontosságú dolog 
Dávid és a barátai szívből, önzetlenül hozták mindezt.
Be is jöttek, megnézték a mentettjeinket
Most hatalmas a sár, olvad a hó, mindenki csúszik-mászik…
de ez senkit nem érdekelt 
A kutyák a teraszon lévők közül mindenkit összeugráltak,
mindenki nyakig sáros lett,
de közben nevetés, simogatás, boldogság volt mindenütt 
Mi pedig csak álltunk…
és azon gondolkodtunk:
hogyan hozhat össze az élet ennyi jó embert? 
Mert ha ti nem lennétek,
mi sem tudnánk ennyi ártatlan életről megfelelően gondoskodni 
Végtelenül hálásak vagyunk
Dáviddal most a barátai egy része érkezett,
és nagyon örülünk, hogy megismerhettünk titeket 
Az egyik fiatal pár még maradt is,
amikor a többiek már elindultak…
csak álltak, nézték a kutyákat,
simogatták, szerették őket
Szavak nélkül, tiszta szívből.
Nagyon-nagyon szépen köszönünk mindent!
Köszönjük a támogatást, a jó szavakat,
és azt is, hogy eljöttetek,
hogy a saját szemetekkel láttátok a küzdelmünket.
Ez ad erőt.
Ezért érdemes csinálni.
Köszönjük, hogy vagytok.
