Szépen hízik már 
, és van egy hely, ami számára most mindennél fontosabb: a kis kuckója 
– az ő biztonságos menedéke, ahol végre megpihenhet.
, és van egy hely, ami számára most mindennél fontosabb: a kis kuckója – az ő biztonságos menedéke, ahol végre megpihenhet.
Idegenektől még mindig összerezzen, már akkor is, ha a kennele közelébe mennek…A testbeszéde mindent elárul: bántották 
Idipapi észrevette, hogy két bordája korábban el is volt törve 
– ugyan összeforrt, de a fájdalom emléke ott maradt benne…
– ugyan összeforrt, de a fájdalom emléke ott maradt benne…
Most újraépítjük a bizalmát, lépésről lépésre.Idipapit és Idimamit már elfogadja 
Bújik, ragaszkodik, keresi az érintést 
De az idegenektől még mindig nagyon fél 
Attól retteg, hogy újra és újra bántani fogják…
Biztosak vagyunk benne, hogy ez a pici bullocska leányzó 
nagyon-nagyon sok rosszat élt át 
nagyon-nagyon sok rosszat élt át De hisszük, hogy a szeretet, a türelem és a biztonság lassan gyógyítja majd a lelkét 
Ha így halad tovább, akkor jövő év elején 
már sor kerülhet a daganat eltávolítására az arcocskájáról 
már sor kerülhet a daganat eltávolítására az arcocskájáról Addig is erősödik, gyógyul, és tanulja, hogy nem minden kéz bánt…
Van, amelyik simogat 
Egyébként egy végtelenül bújós, szeretetéhes kislány,aki a többi kutyára szinte oda sem figyel 
– nem kutyázik,
– nem kutyázik,ő az ember közelségét keresi, a biztonságot, a szeretetet
Lépésről lépésre…Mi itt vagyunk neki. Mindig.
