Egy találkozó volt megbeszélve, messziről, Pestről indultak el hozzánk. Úgy volt, hogy az adománybolt környékén találkozunk, mi pedig időben el is indultunk 
Útközben még megálltunk Szandi Cicamami-Lyukó Tappancsai Állatvédő Egyesület -nél, hogy elvigyük neki a cicáknak érkezett adományokat 
Sajnos ők alig tudnak mozdulni, a gyerekek betegek, így mi vittük el hozzájuk az eledelt, hogy a cicusoknak biztosan legyen mit enni 
Innen indultunk volna tovább…
de nekünk nem szabad kimozdulnunk itthonról.
Az úton szembejött velünk a daganatos buci… 
Tudjuk, hogy gazdás. Tudjuk azt is, hogy mindig ugyanoda menekül.
Nagyon bizalmatlan, félelmekkel teli, és most is beszaladt a gazos, dzsinzsás, erdős részbe 
Ott már esélytelen volt utána menni…
Ismét nem sikerült megfognunk. 
Ezúton kérünk minden lyukói lakost:ha bárki tudja, kihez tartozik ez a kutyus, jelezze nekünk
Szeretnénk segíteni rajta, mert ilyen hatalmas daganattal nem fogja sokáig bírni…
Kérünk benneteket, vegyétek komolyan ezt a kérést 
Nem volt időnk videózni – az „okoskodóknak” mondjuk:
mindketten a gazban voltunk, az autót az út szélén hagytuk elakadásjelzővel 
Ez nem fotelből való állatvédelem. Ez a valóság
Mentünk tovább…
Két megállóval lejjebb pedig újabb sors várt ránk…
Egy kutyus rohangált a forgalmas főúton 
Messziről csak annyit láttunk, hogy valami lóg a nyakában…
Idimami félreállt, elakadásjelző, mögöttünk feltorlódott a forgalom, jött a busz is…
És akkor láttuk:
a pórázszerűség bele volt nőve a nyakába…
Nagyon féltünk, hogy nem sikerül megfogni.
Bizalmatlan volt, rémült…
de végül sikerült. 
Szeretnénk tudni:
ki a gazdája miért nincs chipje és egy kutyus miért rohangál egy forgalmas főúton? ( plátói a kérdések hada )Őszintén kimondjuk:
nincs már helyünk, energiánk, időnk 
De nem hagyhattuk ott. Nem tehettük meg.
Mi nem a fotelből beszélünk.
Mi a nap 24 órájában gondozunk, mentünk, helytállunk
És amikor elénk kerül egy rászoruló állat…
nem tudjuk cserben hagyni. Soha.
Nem gondolkodtunk tovább.
Betettük az autóba…
A folytatást a következő posztban meséljük el…
