Körülbelül két évvel ezelőtt az utcánkba költözött egy család albérletbe, vidékről. Magukkal hoztak egy fekete szuka kutyust, akit Picurnak hívnak. 
Kerítés nem volt, a kutyus folyamatosan csavargott. Többször kértük, hogy hadd ivartalanítsuk, hadd legyen biztonságban, de nem adták ide.
Nem azért, mert ne lett volna rá lehetőség, hanem mert az ivartalanítással chip is került volna bele, és a felelősséget nem akarták vállalni.Picur így újra és újra vemhes lett, mindenféle helyen fialt, a kölykeit szétosztogatták vagy eltűntek 
Aztán a család elköltözött…
A kutya pedig itt maradt.
Ismét vemhesen. 
Láttuk rajta, hogy szoptat, lógtak a cicijei. Tudtuk, hogy valahol kicsinyei vannak, de megfoghatatlan volt. Senkinek nem állt meg. 
Futott az autónk után, hiába álltunk meg, hiába próbáltuk magunkhoz édesgetni. Eltűnt, felbukkant, majd megint eltűnt.
Szombat este aztán jött egy telefonhívás… 
Az egyik szomszédos ház portájára odavitte Picur a piciket, hogy biztonságban legyenek.Nem tudtuk, mennyi idősek. Csak azt tudtuk, hogy végre megvannak, és életben vannak.
Megbeszéltük, hogy a kicsiket csak együtt hozzuk el a mamával. Ők egy család.
De ma újabb hívás érkezett…
Hatan voltak a picik. Már csak négyen vannak.Kettőt valaki elvitt.
Nem volt idő gondolkodni.
Azonnal lépnünk kellett.
A négy megmaradt pici hozzánk került. 
Már önállóan esznek. A mama korábban kukázva hordta nekik az élelmet, hogy életben maradjanak…
Három kan és egy szukácska, körülbelül 6–8 hetesek lehetnek.Tudjuk, hogy Picur mellett lenne a helyük.
De most nem volt választásunk.
Most minden erőnkkel azon dolgozunk, hogy Picurt végre meg tudjuk fogni,– hogy ivartalanítva legyen,
– hogy chipet kapjon,
– hogy biztonságban legyen,
– és hogy soha többé ne kelljen csavarognia és szenvednie.
A korábbi „gazdát” ismerjük. Tudjuk, hol lakik, tudjuk, kicsoda.
Eddig hiába jeleztük a hatóságok felé:
„nem az övé” – mondta, chip nem volt, így nem történt semmi.
Most már ennek vége.Először megmentjük Picurt.
Aztán minden más következik.
Mert ők nem tárgyak
Nem „felesleges szaporulat”.
Hanem életek. 
Köszönjük Szabó Gézának, hogy szólt és hogy gondoskodott a biztonságukról, míg hozzánk kerültek
Még félnek, nem ismerik az emberi érintést
Ettek, ittak, külső-,belső parazitamentesítést megkapták és most melegben pihennek 
Ma 141 főre növekedett a kutyusok létszáma
