Tegnap este, pár perccel 11 óra előtt hangos kutyaugatásra lettünk figyelmesek.
Idipapi rohant ki elsőnek, és csak visszakiabált, hogy „a rendőrség az!” 
Lement hozzájuk a kapuhoz, Idimami pedig fentről, a teraszról figyelte aggódva, mi történik.
Nem volt szokatlan, hogy hozzánk jönnek, ha valakit keresnek… de ami tegnap történt, arra egyáltalán nem számítottunk.
Idipapi jött vissza, és az ölében egy sötét, fekete kis valami volt… a teraszon, a fényben lehetett már látni, hogy egy aprócska kölyökkutya az. Olyan fekete volt, hogy a sötétben szinte észre sem lehetett venni 
A rendőrök elmondták, hogy már előző nap is látták őt az utcán kóborolni, és ma este újra a tél közepén, a sötét út közepén sétált ez a kb. alig 8 hetes, pici szuka kutyuska.
A szomszédok szerint „nem tudják, kié”, persze ilyenkor senki nem tud semmit…
Azt mondták, elvileg etették, de amikor megsimogattuk, az összes bordáját éreztük, olyan soványka volt.
Nem értette, mi történik vele, remegett, fázott… így azonnal melegbe hoztuk be, hogy biztonságban legyen 
Bár egyetlen új kutyust sem akartunk már fogadni, a rendőrök is elmondták, hogy mindenhol próbálták jelezni, de senki nem vette fel a telefont.
Nem hagyhatták ott – és mi sem hagyhattuk magára.
Mit tehettünk volna 
Második napja szenvedett volna az utcán, ha nem hozzák el hozzánk… 
Respect Nekik
A rendőrök után pedig megkapta a nevét is:
Policia 
Egy igazi, vehemens, lyukói kislány, aki gondoskodott arról, hogy egész éjszaka egy percre se aludjunk, mert végig ugatott és jelezgetett – hiszen félt, minden új volt 
Üdvözlünk nálunk, drága kincs
Most már biztonságban vagy, melegben, szeretetben 
És bízunk benne, hogy az oltássorozat után megtaláljuk neked azt a csodálatos, álomszép gazdit, akit megérdemelsz.
