Egy úriember jelentkezett, aki azt mondta: az úton eszeveszetten rohangáló, általunk megfogott kutyus az övé, és már 8 éve vele van. 
Elmondta a nevét is, de őszintén szólva a döbbenettől erre már nem is emlékszünk… 
Nem gyakori, hogy egy chip nélküli, majdnem halálos balesetet okozó kutyus esetében jelentkezik a gazda.
Az úr elmondása szerint külföldön dolgozik, a kutya etetését pedig a szomszédjára bízta. Állítása szerint hagyott ott tápot és élelmet is.
Ez azonban valahol nagyon-nagyon félrement… 
Romi súlyosan alultáplált, csontsovány volt. Ha itt bárkinél felelősség van, a szomszéd szerepe mindenképpen minimum kérdéseket vet fel.
Azt is mondta, hogy nagyon szereti a kutyust.
Viszont amikor rákérdeztünk: – mi történt Romi fülével 
arra azt válaszolta: nem tudja.
Amikor pedig megkérdeztük: – miért nincs benne chip 
az volt a válasz, hogy nem volt rá ideje, és amikor a kutyát kapta, „még nem volt kötelező”.
Itt kötelességünk volt felvilágosítani:
Ezután elmondtuk azt is, hogy Romi beteg.
Ekkor az úr elhallgatott…
Nem kiabált, nem fenyegetett, nem bántott senkit. Éreztük rajta, hogy valaha szerette ezt a kutyát… de már nem fért bele az életébe. 
Amikor megkérdeztük, hogyan tovább, és elmondtuk neki, hogy ha vissza szeretné kapni Romit, akkor hivatalos eljárást kell indítanunk, amelyben az állatkínzás gyanúja is felmerül, csak ennyit mondott:
„Még hívom önöket.”
…és letette a telefont.
Nem ítélkezünk.
Nem tudjuk, mi történt pontosan.
Azt viszont biztosan tudjuk, hogy:
Romi beteg
Most viszont biztonságban van.
És mi mindent megteszünk érte is. 
