De tévedtünk. 
Tegnap délután csörgött a telefon 
Egy úr érdeklődött az örökbefogadás feltételeiről. Elmondta, hogy máshol is próbálkoztak, de túl körülményesnek érezték a folyamatot.
Ez természetesen mindenkinek szíve joga 
minden szervezet a saját elvei szerint dolgozik.
minden szervezet a saját elvei szerint dolgozik.Mi beszélgettünk.
Nem is keveset. Jó tíz percig. 
Felelősségről, ivartalanításról, próbaidőről, kapcsolattartásról.
És mindenben egyetértettünk. 
Aztán egyszer csak elhangzott a mondat:
„Egyébként itt állunk a kapuban… csak nem szerettünk volna zavarni.”
Ott már tudtuk…
Be kell hívnunk őket. 
Mert személyesen találkozni más.
Látni a kutyusokat 
Érezni azt az első pillanatot 
Fiatalabb, kisebb testű kutyust szerettek volna, hogy a már régóta családtag cicájukkal 
összeszokhasson.
összeszokhasson.És akkor… megtörtént a varázslat. 
Marley-ra esett a választás.
De talán nem is ők választották Marley-t…
Hanem Marley választotta őket.
Odament a hölgyhöz.
Bújt az ölébe.
Nem tágított mellőle.
Ott ült, a kis fejecskéjét az ölébe fúrta, és azokkal a gyönyörű szemeivel nézett rá… 
Mintha azt mondta volna:
„Végre megérkeztetek…”
Marley-t két hetes kora óta neveltük. 
Cumiztattuk.
Virrasztottunk mellette.
A szemünk előtt nőtt fel.
Nemrég ivartalanítva is lett, hiszen hat hónaposan már tüzelni kezdett.
Gyönyörű, okos, érzékeny nagylány lett belőle.
Aztán jött az a pillanat, amit soha nem felejtünk el…
Írtuk a szerződést 
Ahogy minden kutyusunknál, most is egy hét próbaidővel — mert felelősséggel döntünk, és tudjuk, hogy más környezetben minden más.
A hölgy aláírta a papírt.
És ekkor…
Marley felemelte a kis mancsát
És rátette a papírra.
Pont oda.
Az aláíráshoz.
Megdermedtünk.
Mintha ő is aláírta volna.
Mintha azt mondta volna:
„Igen. Ők az én családom.”
Este már érkeztek is a kanapés fotók 
Boldogan, otthon, biztonságban.
Nem ment messzire tőlünk 
Itt maradt a közelben, ami külön megnyugvás számunkra.
Végtelenül boldogok vagyunk
És nagyon bízunk benne, hogy a cicával is szépen összecsiszolódnak majd
Tegnap egy kislány hazatalált. 
És mi ismét megtanultuk, hogy a csodák néha csak egy kapucsengésnyire vannak.
