Délelőtt jött egy telefonhívás, épp a bankba tartottunk – ez majd egy külön poszt lesz, mert hatalmas meglepetéssel készülünk nektek… mindent, de tényleg mindent a mentettkéinkért! 
A hívásban elmondták, hogy egészen Pestről szeretnének eljönni hozzánk, hogy meglátogassák a mentettkéinket, és adományokat hozzanak nekik. 
Tudtuk, hogy ez közel kétórás út, így egyeztettünk: amint végzünk a bankban és úton vagyunk hazafelé, jelentkezünk.
Így is történt. 
Hazafelé jeleztünk, majd kérték, hogy amikor megérkeztünk, hívjuk újra őket. És mire átöltöztünk… már itt is voltak. Ez a fajta szeretet és elkötelezettség minden alkalommal teljesen ledöbbent minket. 
Hazafelé jeleztünk, majd kérték, hogy amikor megérkeztünk, hívjuk újra őket. És mire átöltöztünk… már itt is voltak. Ez a fajta szeretet és elkötelezettség minden alkalommal teljesen ledöbbent minket. Három fantasztikus ember szállt ki az autóból, és rengeteg adománnyal leptek meg minket.
Kaptunk:
finom tápokat – ami most kivételesen nagyon ízlett a mentettkéinknek
konzerveket
és pénzadományt isTermészetesen beinvitáltuk őket, mert nincs mit takargatnunk. Igen… sár van. Sok. 
De ez is hamarosan megoldódik – hála egy másik hatalmas adománynak, amiről később mesélünk nektek.
Láthatták, miben küzdünk nap mint nap… a gyerekek persze élvezik a sarat 
, csak Idipapi csúszkál folyton gumicsizmában, bottal a kezében, hogy el ne essen. 
, csak Idipapi csúszkál folyton gumicsizmában, bottal a kezében, hogy el ne essen. De a mentettkéink boldogok – és nekünk ez a legfontosabb! 
Újabb három csodálatos szívű embert ismerhettünk meg, és azt ígérték, hogy visszatérnek. Mi szeretettel várjuk őket bármikor! 
Köszönjük, hogy eljöttetek, hogy gondoltatok ránk, és hogy ilyen hatalmas szeretettel fordultatok a mentettkéink felé.
