Ha tetszik, ha nem egyeseknek, a kutyus neve mostantól akkor is Romi. 
Ezt a nevet nálunk kapta, hiszen amikor hozzánk került, nem tudtuk, volt-e gazdája, és ha igen, mi volt az előző neve.
De az igazság az, hogy valószínűleg akkor is megváltoztattuk volna.
Aki egy kicsit is ért a kutyákhoz, tudja, hogy egy név nemcsak szép emlékeket hordozhat… hanem rosszakat is.
És mi azt szeretnénk, hogy neki itt minden új legyen. Új élet. Új kezdet. Új név. 
Szóval Romi remekül van. 
Gyönyörűen hízik, erősödik, nyílik ki a kis lelke. Jövő héten már visszük a kötelező védőoltásra 
, majd egy hét elteltével elkezdjük a szívféreg elleni kezelését is. Nem lesz két forint… de mi mindent megteszünk érte is. Nála sincs kérdés. 
És képzeljétek… már annyira okos, hogy napközben kikéredzkedik a teraszra, ha vécéznie kell. Teljesen magától! 
És elkezdett „mosolyogni”.
Mi csak így hívjuk.
Eddig két kutyusunk csinálta ezt… és most Romi is. Néz azokkal a gyönyörű szemeivel, finoman felhúzza a száját… és egyszerűen elolvadunk. 
Bent a lakásban is szépen megtalálja a helyét. Ha melege van, a konyhában pihen. Ha úgy gondolja, benéz Ildimamihoz a szobába, és bizony fel is fekszik az ágyra.
Igen… talán egy kicsit engedékenyebbek vagyunk velük, mint kellene.
De próbáljuk elfeledtetni velük a múlt minden rossz percét.

És a legfontosabb:
Romi már megértette.
Itt meleg van.
Itt szeretet van.
És soha többé nem bánthatja senki. 
